6.4.3
Eltérő hőszükségletű helyiségek összehasonlítása
klasszikus / adaptív fűtési jelleggörbe
A klasszikus fűtési jelleggörbét a legmagasabb hőszükségletű
helyiséghez kell beállítani. Tehát a legmagasabb előremenő
hőmérsékletet igénylő helyiség a mérvadó a fűtési jelleggörbe beállítása
során.
Példa 3 helyiséggel ( 21 ábra): -15 °C-os külső hőmérséklet esetén a
fűtési hőteljesítmény számításából az alábbi szükséges előremenő
hőmérsékletek adódnak:
• Hálószoba: 36 °C
• Fürdőszoba: 45 °C
• Gyerekszoba: 38 °C.
ϑ
/ °C
VL
50
45
40
35
30
25
20
+20
+10
21. ábra Leegyszerűsített példa: A klasszikus fűtési jelleggörbe és az adaptív fűtési jelleggörbe összehasonlítása, ha nincs aktív hőigény a fürdőszobában
Külső hőmérséklet
ϑ
A
Mért helyiséghőmérséklet
ϑ
RG
A helyiséghőmérséklet kívánt értéke
ϑ
RS
Előremenő hőmérséklet
ϑ
VL
[1]
Klasszikus fűtési jelleggörbe
[2]
Adaptív fűtési jelleggörbe
SRC 100 RF – 6721856014 (2024/11)
1
7 K
2
0
–10
–20
/ °C
ϑ
A
A fűtési jelleggörbe beállított értéke -15 °C-os külső hőmérsékleten
tehát ebben a példában 45 °C lenne, függetlenül attól, hogy a
fürdőszobában jelenleg szükség van-e fűtésre.
Az adaptív fűtési jelleggörbe felismeri, hogy egy helyiségnek szüksége
van-e fűtésre vagy sem. Az előremenő hőmérséklet meghatározásához
csak az aktív hőigényű helyiségeket veszi figyelembe. A példában
(fürdőszoba: „mért helyiséghőmérséklet" nagyobb mint „a
helyiséghőmérséklet kívánt értéke") a fürdőszobát addig nem kellene
figyelembe venni, amíg hőigény áll fenn.
A klasszikus fűtési jelleggörbéhez képest az adaptív fűtési jelleggörbe
ebben a példában néhány órán keresztül 7 K-nel alacsonyabb előremenő
hőmérséklettel működne, mivel a klasszikus fűtési jelleggörbével
ellentétben a gyermekszobában lenne 38 °C, nem pedig a
fürdőszobában.
ϑ
= 20,0 °C
RS
ϑ
= 19,8 °C
RG
ϑ
= –15 °C
A
= 38 °C
ϑ
VL
Részletes működési leírás
ϑ
= –15 °C
A
ϑ
= 45 °C
VL
ϑ
= 20,5 °C
RS
ϑ
= 21,5 °C
RG
ϑ
= –15 °C
A
ϑ
= 36 °C
VL
ϑ
= 19,5 °C
RS
ϑ
= 19,6 °C
RG
0010047187-002
113