Klasszikus / Adaptív Fűtési Jelleggörbe Összehasonlítása; Klasszikus / Adaptív Fűtési Jelleggörbe Felfűtési Tényező Összehasonlítása - Bosch Src 100 Rf Installations- Und Bedienungsanleitung

Részletes működési leírás
6.4.1 Klasszikus / adaptív fűtési jelleggörbe összehasonlítása
A klasszikus fűtési jelleggörbét nem szabad túl alacsonyra állítani az
előremenő hőmérsékletekhez képest, de nem is túl magasra.
• Ha a fűtési jelleggörbét túl alacsonyra állítják be, előfordulhat, hogy
nem érik el a kívánt helyiséghőmérsékleteket.
• A túl magasra beállított fűtési jelleggörbe a hőtermelő nem hatékony
működéséhez (különösen hőszivattyúk esetén) és ezáltal magasabb
üzemeltetési költségekhez vezethet.
A fűtési görbét ezért mindig a lehető legpontosabban kell meghatározni.
Új épületeknél a számításhoz szükséges adatok általában rendelkezésre
állnak. A tervezés és a tényleges kivitel között gyakran vannak eltérések.
Meglévő épületek esetében gyakran nincsenek adatok az építési
fázisból. Itt gyakran becsült vagy irányértékekre kell hagyatkozni
( 19 ábra).
Ez azt mutatja, hogy alapvetően elkerülhetetlen a beállított fűtési
jelleggörbe és a szükséges fűtési jelleggörbe közötti eltérés. A
gyakorlatban a tendencia inkább az, hogy a fűtési jelleggörbét a
tényleges igénynél valamivel magasabbra állítják be.
Az adaptív fűtési jelleggörbe önállóan és igény szerint meghatározza az
adott épülethez szükséges előremenő hőmérsékletet, azzal a céllal, hogy
a hőtermelőt a lehető legjobb hatásfokkal üzemeltesse. Az adaptív fűtési
jelleggörbe valós mérési adatokon, valamint parancsolt értékeken (pl. a
helyiséghőmérséklet kívánt értéke) alapul, és így figyelembe veszi a
tényleges szerkezeti kialakítást és a felhasználói magatartást (a
helyiséghőmérsékletek kívánt értéke).
Mivel a gyakorlatban a fűtési jelleggörbét gyakran a ténylegesen
szükségesnél valamivel magasabbra állítják be, az adaptív fűtési
jelleggörbe gyakran lehetővé teszi, hogy a rendszert a klasszikus fűtési
jelleggörbéhez képest alacsonyabb előremenő hőmérsékleten
üzemeltessék.
/ °C
ϑ
VL
50
45
40
35
30
25
20
+20 +10
0010047183-001
19. ábra Szükséges/becsült fűtési görbe (leegyszerűsítve)
Előremenő hőmérséklet
ϑ
VL
Külső hőmérséklet
ϑ
A
[1] Fűtési jelleggörbe becsült értékek alapján
[2] Valóban szükséges fűtési jelleggörbe
112
1
2
0 –10 –20
ϑ / °C
A
6.4.2 Klasszikus / adaptív fűtési jelleggörbe felfűtési tényező
összehasonlítása
A klasszikus fűtési jelleggörbét úgy kell beállítani, hogy az előremenő
hőmérséklet elég magas legyen. Egyrészt annyira magas, hogy a
helyiségek megtartsák a tényleges helyiséghőmérsékletet, másrészt
azonban legyen elegendő teljesítmény is, hogy a helyiségek pl. 18 °C-ról
20 °C-ra legyenek felfűthetők ([3] a 20 ábrán).
0 °C-os külső hőmérséklet esetén elegendő lenne 35 °C-os előremenő
hőmérséklet a helyiségek 20 °C-os hőmérsékleten tartásához. A felfűtési
tényező alapján azonban a 35 °C helyett pl. 40 °C kerül beállításra ([1] a
20 ábrán).
Az adaptív fűtési jelleggörbe megtanulta a mindenkori hőigényt és annak
megfelelően tud reagálni. A klasszikus fűtési jelleggörbéhez hasonlóan a
rendszer az éjszakai visszaállítás után is hasonló hőmérsékleten (40 °C)
működne. Ha elérték a helyiséghőmérséklet kívánt értékét (20 °C), az
előremenő hőmérséklet 35 °C-ra csökken ([2] a 20 ábrán).
A klasszikus fűtési jelleggörbéhez képest az adaptív fűtési jelleggörbe
ebben a példában sok órán át működne 5 K-nel alacsonyabb előremenő
hőmérsékleten.
ϑ ,ϑ / °C
R VL
45
40
35
30
25
3
20
15
0:00 6:00
0010047185-001
20. ábra Felfűtési tényező hatás összehasonlítása (leegyszerűsítve)
Előremenő hőmérséklet
ϑ
VL
Helyiség hőmérséklet
ϑ
R
t Pontos idő
[1] Előremenő hőmérséklet fűtési jelleggörbe felfűtési tényezővel
állandó 0 °C-os külső hőmérséklet esetén
[2] Adaptív fűtési jelleggörbe 0 °C-os külső hőmérséklet esetén
(leegyszerűsítve)
[3] Az éjszakai üzemmód vége
[4] A helyiséghőmérséklet kívánt értéke
[5] Mért helyiséghőmérséklet
1
2
5
4
12:00 24:00
18:00
t / h
SRC 100 RF – 6721856014 (2024/11)